– E szervezet tevékenységének hasznát már az első világháború alatt, a két háború között, aztán a második világháború idején, de még inkább azt követően tapasztaltuk meg. Pedig a vöröskeresztnek csak egyik feladatköre a személyek felkutatása – írta Stoller István 1994 januárjában.
A szervezet 1947-ben alakult, az alapítók az elsődleges feladatuknak a hadifoglyok megkerestetését, a hadiárvák és a csonkán maradt családok megsegítését, valamint a véradó mozgalom beindítását tekintették. A kunszigeti vöröskeresztesek első titkára Venesz Jánosné volt, munkáját évtizedekig végezte. A szervezet elnöki tisztét — ugyancsak hosszú ideig — Peitli Vince töltötte be. Stróbliné Fias Margit nagy családja mellett ugyancsak szakított időt erre a gyönyörű elfoglaltságra.
1954-ben, a Duna Szigetköz felöli gátszakítása idején Kunsziget részleges kiürítését is meg kellett szervezni, ekkor a gátakon dolgozók étkeztetését, köztük a szovjet katonák ellátását is a vöröskeresztesek biztosították. Segítség ekkor az ország-világ minden tájáról érkezett, még a 90-es években is lehetett látni olyan zsákokat, hordókat, amelyeket Amerikából, Kanadából vagy akár Kínából küldtek az ottani vöröskeresztesek. 1956-ban újra a szétszakadt családok felkutatása volt az elsődleges feladat.
1959-ben nagy tűzvész tört ki Kunszigetben, a lángok megfékezésében az egész falu lakossága részt vett. A vöröskereszt ekkor a károsultak megsegítésében, a károk elhárításában és a házak lakhatóvá tételében, az épületek helyreállításához kellő munkálatok megszervezésében vett részt.
Ismét a Duna okozott gondokat 1964-ben. A védekezés már szervettebben folyt, mint korábban, de hosszú ideig tartott a magas vízállás. A gátakon dolgozókat meleg étellel a vöröskeresztesek látták el: ők főztek, szállították és osztották az ételt. Az árvízveszély elmúltával derült ki, hogy az áradás okozta magas talajvíz súlyos károkat okozott: a faluban több lakóházat — köztük a Széchenyi utca összes akkori házát — fel kellett újítani vagy újjá kellett építeni. A jelentős állami támogatást és a segélyeket — figyelembe véve a község vezetőinek véleményét — a helyi vöröskeresztesek osztották ki. 1970-ben a szabolcsi árvíz károsultjainak javára gyűjtött a kunszigeti szervezet. Ebben az évtizedben szigorúan szabályozott, de mégis gyümölcsöző kapcsolatokat tartottak fenn a kunszigetiek a csehszlovákiai, valamint az NDK-beli vöröskeresztes szervezetekkel. A 90-es években aztán a romániai, a csángóföldi, a kárpátaljai és a délvidéki emberek számára gyűjtött a helyi vöröskereszt adományokat. Ahol és akikkel csak lehetett, baráti kapcsolatokat is létesítettek. 2010-ben a vörösiszap-katasztrófa sújtotta Kolontárnak küldött Kunsziget segélyszállítmányt, 2022-ben pedig az ukrán-orosz háború menekültjei részére gyűjtött a falu.
A Magyar Vöröskereszt helyi szervezetének feladata az egészség megőrzésre, az egészséges életmódra való nevelés is. Az elődöknek ugyancsak gyakran kellett megküzdeniük a makacs előítéletekkel, a babonákkal, hiszen sok-sok hiedelem élt, számos „népi gyógymód” élt Kunszigeten. Az alkohol és a dohányzás káros szokásainak visszaszorítása érdekében is sokat próbált tenni a szervezet az elmúlt évtizedekben. Évente rendszeresen visszatérő feladata vöröskereszteseknek a véradások megszervezése. Az első ilyen a feljegyzések szerint 1947-ben volt, az utóbbi időszakban pedig rendszeresen, évente kétszer adhatnak helyben vért azok a kunszigetiek, akik embertársaikon így kívánnak segíteni. A segítők közösségét az elmúlt évtizedekben Farkas Ferencné fogja össze.
