A falu első írásos említése – mai ismereteink szerint – 1443-ban történt, mint a Héderváry család szállásbirtokosainak egyike, több környező település társaságában Zygeth (Sziget) néven szerepel a Héderváryak és a Tamásyak között kötött egyezségben.

A mohácsi vész után részekre szakadt országban a falu többször is gazdát cserélt, a török harcok során a lakosság innen is menekülni kényszerült.

1679-ben Széchényi Lőrinc építtette a település első templomát. Az újra benépesülő települést azonban 1683-ban újabb csapás érte, a Bécs ellen vonuló törökök miatt (a Táborhelynek nevezett dűlő is tanúskodik arról, hogy ide húzódhatott a lakosság). 1698 után a Viczay-Héderváry család birtokolta a falut, ők telepítették újra katolikus lakossággal. Az 1728-tól vezetett anyakönyv szerint kb. 600 lakója volt ekkor a falunak, az 1784-87-es népszámlálás pedig 98 házban 725 lakost talált.

1718-ból származik egy miséző kehely, amelyen a xGVNT.SIGHETx x1718x felirat olvasható. Ez volt az első alkalom, amikor a falu nevét Kunsziget formában írták el. Egy Paksi Márton György nevű iskolamester 1760-61-ben írt egy énekeskönyvet a faluban.

1786-ban az addig Öttevény filiájaként szereplő község önálló plébániává alakult. Ebből az évből maradt fenn Kunsziget első pecsétje.

Az 1800-as évek elején épülhetett a mai Szent Antal-kápolna elődje, amit 1901-ben bővítettek ki.

1844-ben épült fel a a régi, romos templom helyén a ma is látható Szent Lőrinc plébániatemplom.

Az 1848-49-es szabadságharc harci eseményei nem érintették a falut, de a besorozás és a forspont természetesen községünket sem kerülte el. A falu a kiegyezés után soha nem látott fejlődésnek indult. 1882-től már önálló település, Kunsziget néven. 1884-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egylet, 1898-ban pedig a Hitel- és Fogyasztási Szövetkezet.

Az 1899-es, egész falut elöntő nagy árvíz után került sor a Duna szabályozására. A Mosoni-Dunától a holtágat elválasztó zsilipen 1902-es évszám és a Szivattyúgyár Budapest felirat ma is jól olvasható. Ekkor a faluban 1003 lakos élt.

1910-re felépült a község mai iskolája, néhány évvel később a plébánia épülete, 1919-ben pedig Hangya Szövetkezet alakult. Közben persze nem kímélte a falu népét az első világháború, 43 hősi halottat sirattak az itthonmaradottak, valamint a templom legnagyobb és legkisebb harangját, amik a rekvirálásnak estek áldozatul.

A 2. világháborúban 32 kunszigeti férfi vesztette életét, valamint a zsidó származású kereskedőcsalád, a Singerék nagy része. Aztán lassan ismét fejlődés kezdődött: 1946-ban a „Hangya” átvételével földműves szövetkezet alakult, 1949-ben pedig bevezették községünkbe a villanyt.

1959-ben, a korszellemnek megfelelően létrehozták a termelőszövetkezetet, Zöldmező Tsz néven. A megyében elsők között alakult meg a Kunsziget és Vidéke Takarékszövetkezet. 1961-ben épült fel a ma is funkcionáló tűzoltószertár és klub. 1976-ban az iskolát, majd egy évvel később a községi tanácsot is körzetesítették.

A látványos fejlődés lehetőségét a rendszerváltás hozta meg a falu számára. 1990-ben az Öttevénnyel közös tanács újra önállóvá vált. 1993-ban korszerű tornacsarnok épült, 1999-ben a régi épület teljes felújításával és átalakításával modern egészségházat alakítottak ki. 2000-ben új sportöltöző épült, majd az évek során többfunkciós, műfüves pályával bővült a Győri úti sporttelep. 2010-től több ütemben felújítottuk a templomot, a plébániát, a Szent Antal-kápolnát és a kultúrházat. 2014-ben önálló épületbe költözött az óvoda, 2021-ben pedig a bölcsőde is. Közösségi teret alakítottak ki a Győri úton.

Kunsziget falumegújítás terén végzett munkáját hazai és nemzetközi díjakkal ismerték el, valamint falunk elnyerte az Európai Klímasztár díjat is.