A nemzeti torna egylet elnöke egykor egy kiváló sportember, a legnagyobb magyar fia, gróf Széchenyi Ödön volt, aki arra a kérdésre, hogy melyik a legjelesebb sport, azt felelte: a tűzoltás! Ő szervezte meg Magyarországon az első tűzoltó egységet. Az 1869-ben kelt 3365. számú rendelet pedig egyenesen a községek kötelességévé tette, hogy tűzoltószereket szerezzenek be, tűzőrségeket szervezzenek, és lehetőség szerint alapítsanak tűzoltó egyleteket. 1870-ben megalakult az Országos Tűzoltó Szövetség.

A tűzoltó egyletek jelentőségét Szalainé Hécz Tünde így írta le a „…tettleges segélyt nyujtani” című 2001-es munkájában: „Gondoljunk csak bele, mekkora előrelépést jelentett a régi rontásűző, mágikus eljárásokhoz képest a tűzoltóegyletek megalakulása. A falvakban gyakori tűzvészek óriási károkat okozva évről-évre, generációról-generációra bizonyították, hogy a néphitben gyökerező babonás cselekmények mellett hatékony védelemre van szükség a tűz pusztításával szemben. Főként, ha figyelembe vesszük azt a körülményt is, hogy a széna- és szalmakazlakkal, farakásokkal, pajtákkal zsúfolt udvarok, a nádfedeles házak valóságos tűzfészkek voltak, s óriási feladat volt megálljt parancsolni a tűz tovaterjedésének. Ehhez valóban nemcsak tűzoltó eszközre, hanem felkészült emberekre is szükség volt. Mindezt megértve és átérezve szervezték meg Kunszigeten 1884. április 1-jén – a környező településekhez hasonlóan – a tűzoltóegyletet.”

A kunszigeti tűzoltóegyletet az öttevényi egyesület felhívása nyomán hívták életre, de az eredeti szándéktól eltérően nem az öttevényi egylet fiókját, hanem önálló egyletet hoznak létre (Kunszigeten kétszer annyian jelentkeztek tűzoltónak, mint a szomszédos Öttevényen). Az alapító tagok száma 21, a pártolóké 24, a működő tagoké 50 fő volt. Az alapító tagok 10 forint befizetését vállalták, a pártolók pedig 3 évig 2 forinttal járultak hozzá a költségekhez. A működő tagok 3 évig a tényleges tűzoltási munkát végezték. (1893-tól pedig minden olyan háztartás, amely az adott 3 évre működő tagot nem adott az egyletnek, pártoló tagságot vállalt.) A korabeli dokumentumokban rögzítették a neveket a mentő parancsnoktól az osztályparancsnokon keresztül a zenészekig.

Az egyik legelső esemény egy új fecskendő beszerzése volt, ami június 22-én meg is érkezett. Három nappal később aztán már be is kellett vetni, mert a mise alatt Varga György háza kigyulladt, és mellette Lévai Jánosé is a lángok martaléka lett „Szerencse, hogy az új fecskendő megérkezett, mert a tűzvész tovább terjedt volna” — írták az akkori jegyzőkönyvben. A feljegyzések közt böngészve kiderül, hogy már azokban az években is vonultak szomszédos településre, például 1886. február 4-én este Öttevényre.

Az egyesület jogi szempontból legfontosabb tisztségviselője az elnök, aki hivatalosan képviseli a szervezetet, valamint felügyeli a pénzügyeket. Erre a tisztségre mindig a falu valamely köztiszteletben álló polgárát választották. Az egyesület első elnöke a helyi plébános, Bolla Móric lett. Utódai 1902-től a II. világháborúig a következők voltak: Varga István, Szalai Ferenc, Virger Imre, Varga Lajos (utóbbit munkája elismeréséül királyi kiséremmel tüntették ki). A világháború után szokás lett, hogy az egyesület elnöki tisztét a falu valamilyen egyéb fontos tisztviselője tölti be (például a tsz elnöke, a tanácselnök, a párttitkár vagy a polgármester). Az utóbbi 50 év elnökei Tamás Imre, Stoller Flórián, Szalai István, Pék Béla és Tilai Lajos voltak. 1997-től 2020-ig ifj. Kuller Imre volt az elnök, aki megválasztásakor önkormányzati képviselő is volt. Az egyesület elnöke 2020 őszétől Börzsei Arnold. A tiszteletbeli elnök Lendvai Ivánné, jelenlegi polgármester.

Az egyesület szakmai munkájáért a parancsnok a felelős. Ehhez szintén tekintélyes, jó kiállású emberre volt szükség, akinek a szavára hallgatnak az emberek. Az egyesület első parancsnoka Joakim Gyula gazdatiszt volt, utána Földváry Elemér földbirtokos, majd Varga Vince vendéglős következett. Az első világháború végétől Varga Lajos, 1934-től Virger József, 1953-tól Adorján János, 1982-től Csapó József, 1987-től Gondár István, aztán Szalai Sándor, majd Börzsei Arnold és Rebenek Árpád viselték a parancsnoki tisztséget.

Hű képet adnak az egylet életéről a jegyzőkönyvi bejegyzések is, amit az egylet jegyzői vezettek: 1884-től Köplinger Ottó, 1886-tól Miklósy Imre, 1893-tól Bors József tanító, majd Adorján Gábor, Szarva József, Kovács Antal, 1911-től Tóth Rezső, 1922-től Tamás János, 1948-tól Tamás István, 1954-től pedig Szalai Alajos. A névsorból kiderül, hogy előszeretettel választottak jegyzőt az iskola tanítói közül. Sajnos a második világháború után kevés bejegyzés maradt az utókorra.

Az 1921-ben készült számadás szerint rekonstruálni lehet, hogy a költségvetés fedezetét milyen módon teremtették elő: báli bevételek, a gazdák ajándékai, a pillingéri uradalom támogatása, a községi pénztár támogatása, büntetés és a házak után kivetett tűzoltói hozzájárulás fedezte a kiadásokat.

A tűzoltózenekar és tűzoltóbál a kezdetekkor szorosan összekapcsolódott, mára azonban csak a tűzoltóbál hagyománya maradt meg. Az egylet alakulásakor feljegyezték a tagok nevét és beosztását, néhány név mellett a zenész megjelölés szerepel. A tűzoltózenekar magával az egylettel lehetett egyidős. Hogy meddig volt az egyesületnek saját zenekara, azt sajnos nem tudjuk.

A régi feljegyzések alapján a tűzoltók összetartó csapatot alkottak, s közéjük tartozni mindenkor egyfajta rang és dicsőség volt. A tűzoltózenekarral kísért felvonulásokat, gyakorlatokat nagyon sokan nézték meg — főként a gyerekek, akik között sokan már ekkor arról ábrándoztak, hogy majd egyszer ők is tűzoltók lesznek. Úgyszintén jelzi az egylet rangját és szerepét, hogy a falu népe mindig megemlékezett – politikai rendszertől függetlenül – az alapítás évfordulójáról.

A 25 éves évfordulót 1910. szeptember 4-én tartották meg (ekkor adták át az iskolát is), a jubileum legfontosabb eseménye az érdemjelek kiosztásán kívül a tűzoltók zászlajának felszentelése volt. A zászló elkészültét széleskörű közadakozás előzte meg. A zászló sajnos már az enyészeté lett, de a templomban a zászlórúd őrzi az adományozók nevét. Az 50 éves évfordulót is kicsit késve, a rossz anyagi viszonyokra való hivatkozással 1935. május 26-án ünnepelték. Nem mondtak le a méltó megemlékezésről, inkább egy évvel későbbre halasztották. A 75. évforduló 1959-ben volt esedékes. A szertár építését ebben az évben kezdeményezték (a régi szertér helyén), és 1961-re készült el. A szertárt azóta ugyancsak többször felújították, bővítették. A 100 éves jubileumi ünnepséget 1984. augusztus 17-én rendezték. Kunsziget vendége volt ekkor Varga Károly, a Magyar Állami Tűzoltóság országos parancsnoka. Adorján János volt parancsnok pedig új csapatzászlót adományozott az egyesületnek. A 100. évforduló tiszteletére kiállítást is rendeztek a tűzoltó emlékekből.

A tűzoltók összetartozását leglátványosabban az egyenruha viselése fejezte ki. A régi fényképekről díszes egyenruhákban feszítő tűzoltók néznek ránk. Már 1884-ben, az alapszabályban rögzítették, hogy riadó esetén a tagok egyenruhában és teljes felszerelésben kötelesek a lehető leggyorsabban a tűzoltó szertár előtt megjelenni. Természetesen viselték az egyenruhát versenyek és különböző rendezvények, ünnepek alkalmából, sőt, az egyleti tagok temetésén is. A ruházat azóta nagyon sokat változott.

Az eszköztárat is folyamatosan bővítették, cserélték. Egy 1922-ben felvett leltár szerint a következő felszerelések alkották a tűzoltószertárt: ponyva, kapcsos létra, vasvilla, vaslapát, csáklya, tömlő, vödör, csákány, fecskendő, szerkocsi, víztartály, szívótömlő, sugárcső, vízmerő. A régi felszerelések legértékesebb darabjai, két kocsifecskendő 1884-ből és 1927-ből, ma is láthatók a szertárban. A régi idők felszerelései mellett az elismeréseket és régi tűzoltó tárgyakat ereklyeként őrzik a szertárban és a tűzoltó klubszobában. A mai felszerelés legfontosabb eleme egy Mercedes tűzoltóautó. A korábbi IFA 2019 óta Nyárádgálfalván „teljesít szolgálatot”.

A hatékony tűzoltás előfeltétele volt az állandóan és módszeresen végzett gyakorlás, az egyletek pedig rendszeresen versenyeken mérték össze tudásukat. A részvétel nemcsak sikerélményt, valamint a csapatszellem erősítését jelentette, hanem alkalmasint rámutatott egy-egy csapat hiányosságaira is, amelyek éles helyzetben gondot okozhattak volna. A kunszigeti csapat mindig is lelkes részvevője volt a különböző járási, megyei és területi versenyeknek. Az elmúlt években a legfiatalabb csapat a 8-9 éves korosztály (Tűzmanók), rajtuk kívül nemenként iskolás, ifjúsági és felnőtt csapatokat is indít az egyesület a versenyeken. A színvonalas megmérettetéseken mintegy hetven csapat méri össze tudását 800-as kismotorfecskendő szerelésben és váltófutásban (staféta). A hangulatot emeli a lelkes kunszigeti szurkolótábor, akik minden versenyre elkísérnek bennünket, buzdítják a csapatokat a győzelemre.

Egy 1994-ben készült összesítés szerint a 110 év alatt 43 első, 9 második, és 7 harmadik helyet ért az egylet csapata. Kunsziget legutóbb 2012-ben adott otthont a győri körzeti tűzoltóversenynek. Az ifjúsági csapat egyszer országos első, kétszer pedig második helyezést szerzett. Az iskolás korú tűzoltók felkészítését évtizedekig Szalai András, majd Stankovics Antal pedagógusok végezték.

1974-ben az ausztriai Mistelbachban a három magyar csapat között a kunszigetiek is képviselhették nemzetközi versenyen hazánkat, ahol a kétféle megmérettetésben ezüst és bronz minősítést szereztek. A csapat tagjai Adorján János parancsnok, valamint Jursics Imre, Konyhai Ferenc, Nagy Imre, Pék László, Sántha Lajos, Szalai Géza, Tilai Imre, Tóth Imre és Varga Miklós voltak.

A felnőtt női csapat Börzsei Arnold és Börzseiné Major Emőke vezetésével 2016 óta Láng Angyalai néven tagja az Országos Kismotorfecskendő-szerelési Bajnokságnak, mely egy 8 állomásból és 3 kategóriából álló versenysorozat. A csapatok női retró, férfi retró és modern kategóriában mérhetik össze tudásukat. A Láng Angyalai 2016-ban és 2017-ben III. helyen; 2018-ban és 2019-ben pedig összetett I. helyen végeztek.
A nagy múlttal rendelkező tűzoltó egyesületet természetesen nem hagyhatták érintetlenül a változások szelei. Sokáig nem került sor jelentős átszervezésre, ez bizonyítja, hogy az alapításkor az egylet felépítését és működését illetően mindent alaposan átgondoltak. A legnagyobb fordulatot nem is annyira a politikai rendszerváltozás, hanem a társadalmi életben végbement gyökeres átalakulás és a technikai fejlődés okozta. A törvények értelmében 1975-ben testületből egyesületté szerveződtek az önkéntesek, 1989-ben pedig megtörtént a cégbírósági bejegyzésük. Az állami tűzoltóság elérhetősége az idők folyamán ugrásszerűen javult, technikai felszereltségük folyamatosan korszerűsödött, amivel az önkéntesek nem tudtak lépést tartani. A tagok jelentős része munkaidőben nem mozgósítható, így az önkéntes tűzoltók szerepe mára átértékelődött, a kárelhárítás háttérbe szorult, helyére a társadalmi szerepvállalás került inkább előtérbe.

Az idő múlásával a feladatok, elvárások, követelmények is nagyban változtak elődeink időszakához képest. Amíg az 1900-as évek elején még báli bevételekből, ajándékokból és tűzoltói hozzájárulásból gazdálkodtak, ma már önkormányzati támogatásból és pályázatokból áll rendelkezésre a működéshez szükséges fedezet. A pályázatok egyik feltétele a hivatásos állománnyal megkötött együttműködési megállapodás, aminek keretében segítségnyújtásra vonul a helyi egyesület Kunsziget, Öttevény, Dunaszentpál, Dunaszeg, és Győrladamér községek területeire káresethez, amennyiben ezt a hivatásos állomány parancsnoka szükségesnek ítéli meg. Az előírásoknak megfelelő védőfelszerelésekkel a kunszigeti önkéntesek rendelkeznek.

2011-ben Győr-Moson Sopron megyében megalakult a Moson Mentőcsoport, ennek a tevékenysége az árvízi védekezésre irányul, ahol a kunszigeti egyesület 20 fővel áll készenlétben az esetlegesen kialakuló katasztrófahelyzetek elhárítására (a 2013-as árvízkor szükség is volt erre a munkára).

Éves szinten elméleti és gyakorlati oktatásokat szerveznek a fiatalok tudásának fejlesztésére, tapasztalatok megszerzése érdekében. Vizes gyakorlatot évente egyszer hajtanak végre öt falu bevonásával, a hivatásos parancsnokság ellenőrzése mellett. Bár a gyakorlatok formában tartják a tűzoltókat, az igazi oktatást mindig az élet produkálja, egy-egy éles helyzet alkalmával. Szerencsére a riasztások nem mindennaposak, de a régi jegyzőkönyveket, dokumentumokat böngészve kiderül, hogy soha nem volt kiemelkedően magas a káresetek száma Kunszigeten.

2018 óta Kunsziget Község Önkéntes Tűzoltó Egyesülete önállóan beavatkozóként Kunsziget, Öttevény és Dunaszentpál védelmét látja el. Pályázatoknak, valamint Kunsziget Község Önkormányzata támogatásának köszönhetően az egyesület számos felszereléssel, egyéni védőfelszerelésekkel gazdagodott az elmúlt években. A katasztrófavédelem fejlesztései révén a kunszigeti önkéntes tűzoltók hamar értesülnek egy-egy káreseményről, ezért a hivatásos tűzoltók munkáját gyorsan tudják segíteni tűz- és káreseteknél, valamint víz- és viharkároknál is.

Az egyesület fontos társadalmi szerepére az a szép szokás is rávilágít, hogy mind a mai napig a volt önkéntes tűzoltók temetésén megjelenik a csapat díszegyenruhában, a csapatzászlót pedig háromszor meghajtják az elhunyt bajtárs tiszteletére.